Cikkek

Logopédiai és beszédfejlesztés témájú cikkek.

Logopédusok felelõssége a nyelvlökéses nyelés terápiájában

Fontos!

A logopédiai szakmát érintõ tömeges ellátatlansági és az ebbõl eredõ súlyos kórképek kialakulásáról lesz most szó.

Ez nem más, mint a nyelvlökéses nyelés.

Mai történet: Kilenc éves kislányt a Fogszabályozási Klinika egyik kezelõorvosa logopédushoz küld nyelvlökéses nyelés diagnózissal úgy, hogy csak a terápia után érdemes a fogszabályozást elkezdeni. A mama a területileg illetékes logopédust felkereste, aki nem vállalta el a gyerek terápiáját, mert "nem fér bele az idõkeretébe". Az anyuka ebbe szerencsére nem nyugszik bele

A fórumtémát itt lehet megtekinteni.

 

Arató István: A világ nyelve

Képzeljünk el egy ismeretlen nyelv- és számmûvészt, aki az alábbiak szerint alkotja meg egy nyelv szókincsét. Veszi az alapvetõ dolgokat, fogalmakat. Ezekre rövid, tömör és érzékletes egyszótagú szavakat alkot. Ezen szavakat alapszavaknak, gyököknek nevezi. Mondjuk 1000 ilyet csinál. Majd ezek közül kiválasztja azokat a dolgokat, fogalmakat, amelyeket a leggyakrabban fûzünk, kötünk más szavakhoz, legtöbbször használunk más szavakkal együtt. Tegyük fel, hogy 20 ilyet talál. Ezeket elnevezi képzõknek. A nyelv további - kétszótagú - szavait úgy képzi, hogy az egyszótagú alapszavak mindegyikéhez hozzáfûzi ezen 20 képzõt. Vagyis, minden egyes gyökszóból 20 új szót képez. Ily módon 1000x20, azaz 20.000 szót kap. Már hallani az önkéntelen kérdést, hogy tudna egy ember ennyi szót megjegyezni? A válasz roppant egyszerû: ezen 20.000 szó megtanulásához mindössze 1000 szót és a 20 képzõt, azaz összesen 1020 szót kell megjegyeznünk! Hiszen nyelvmûvészünk úgy alkotta meg a szavakat, hogy tudjuk, egy adott képzõ milyen értelmet ad a szóhoz, milyen értelemmódosulást eredményez.Képzeletbeli nyelvmûvészünk bizonyára nem találná hosszúnak a háromszótagú szavakat, ezért továbbképezné azokat. Ez 400.000 háromszótagú - azaz kétszeresen képzett - szót eredményezne! S, ezek megértéséhez és megjegyzéséhez is csak az 1000 gyök és az 20 képzõ jelentésének ismeretére volna szükség! Az így létrehozott nyelv fa-szerkezetû és hatványhalmazt alkot. Szavainak száma hatványsor szerint nõ.

 

A magyar nyelv struktúrája is lényegében ilyen, ehhez hasonló. Ugyanis a magyar nyelv õsi, legkorábbi szakára az összetételek voltak a jellemzõk. A képzõk, a ragok és az igekötõk az összetételek gyakran használt elsõ ill. utolsó szavaiból alakultak ki. Tehát, a képzõk nem mások, mint gyakrabban használt gyökszavak, szavak maradványai. Olyan szavak maradékai, amelyeket gyakrabban tettek más szavak elé vagy mögé.

Természetesen egy-egy szóra nem használjuk az összes képzõt. Van olyan, amelyre kevesebbet, van amelyikre többet. Egy-egy szóra vagy gyökre átlag 9-10 féle képzõt alkalmazunk a ma használatos 140-150 képzõbõl, persze nem ugyanazt a kilencet. Szavaink átlagosan 3-szorosan képzettek, azaz egy-egy magyar szóban átlag 3 képzõ van. XIX. századi nyelvészeink szerint a magyar nyelv gyökeinek száma mintegy 1800. (A Czuczor-Fogarasi szótár szerint 1775). Ezekbõl a számokból megbecsülhetjük a magyar szókincset:

A fa-szerkezetû hatványhalmaz elemeinek száma:

S=G(1+k+k2+...+kn ),

itt

S - a képzett szavak száma
G - a gyökök száma
k - az átlagosan használt képzõk száma
n - az átlagos képzések száma

Esetünkben:

G = 1800
k=9
n=3

Ezekkel

S=1800(1+9+92+93 )=1800(1+9+81+729)=1.476.000.

Ha minden gyök és képzõ jelentését ismernénk, akkor elvileg 1800 gyök és 150 képzõ, azaz összesen 1950 db. szó ismeretében bárki 1,5 millió szót bírhatna. A hivatalos nyelvtudomány becslése szerint a magyar szókincs 1-1,5 millió közé tehetõ.

Természetesen valamikor minden gyök egy-egy szó volt, azaz minden gyöknek ismertük a jelentését. Ugyanis egy képzett szó jelentésének megértéséhez a gyök és a képzõ jelentését egyaránt ismerni kellett. Ez az oka annak, hogy a Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótárában rengeteg gyöknél és szónál alkalmazott, alábbi fajta származtatás hamis: „A tan szó elvonás a tanít, tanul stb képzett alakokból”. Nyilvánvaló, hogy képzéskor, azaz a tanít, tanul szavak létrejöttekor nemcsak léteznie kellett a tan gyökszónak, de még a jelentését is ismerni kellett, hiszen ellenkezõ esetben az elõálló képzett szók jelentését sem ismerték volna! Azaz tudni kellett, hogy mit tesz (mit „ít”), aki tanít. Mellesleg az elvonósdi logikailag is hibás: „elvonás a képzett alakokból”, azaz elõzõleg képzéssel jöttek létre! Mégpedig a tan-ból az -ít, -ul képzõkkel. Arról nem is beszélve, hogy a magyar jellemzõje az összetétel, a hozzáadás – nyelvészeink szóhasználatával: a „toldalékolás” – s nem az elvonás, elhagyás! Mellesleg a TESZ szótár tele van más logikai hibákkal is, továbbá hibás, hamis értelmezésekkel. A finnugor eredeztetés igen sok sebbõl vérzik, pusztán logikai alapon ízekre lehet szedni. S a szemétdombra dobni, ahova való. Valódi tudományok esetén ha egy elméletben vagy tételben akárcsak egyetlen hibát találnak, az elméletet vagy a tételt elvetik.

Ezt az elvonósdi ötletet a Czuczor-Fogarasi-féle szótárból vehették, ahol az „elvont” szót elvonatkoztatott, elméleti, gondolati, nem valóságos, nehezen érthetõ – azaz absztrakt értelemben használták. Tehát a szótárban az „elvont gyök” kifejezés azt jelenti, hogy elméleti, elvonatkoztatott gyök. Azaz olyan gyök, amely elméletileg gyök – ugyanis más szavakban is használt képzõkkel szavakat képezünk belõle – de (jelenleg) valóságosan, önálló szóként nem használatos; vagy nehezen érthetjük meg vagy nem tudjuk a jelentését. S nem azt, hogy elvétellel, elvonással jött létre!

Ma mintegy 1000 egyszótagú szót használunk és 5000 kétszótagút. Azonban a kétszótaguak egy része nem ezen ismert 1000 egyszótaguból képzõdött, hanem olyan gyökökbõl, amelyeknek ma nem ismerjük a jelentését. Mindesetre ezen egyszótagú gyökszavaink jelentését mindenki ismeri. Ha ezen gyökszavak mindegyikébõl csak átlag 2 szót képzünk, azokat mindenki megérti. S az így elõálló kétszótaguak mindegyikébõl ismét kettõt, szintén megérti. Ebbõl az következik, hogy a legkisebb szókincsû emberek még ma is legalább 1000 egy-, 2000 két-, 4000 háromszótagú szót ismernek, azaz több mint 7000 szót, hiszen ezenkívül ismernek sok négy-, öt- és hatszótagú szót is. Egy átlag magyarul beszélõ ma is legalább tizenöt-húszezer szót megért. A régi idõkben a legkisebb szókincsû õsünk is ennek a többszörösét bírta!

Õseinknek nemcsak a szókincsük volt nagyobb, mint a miénk, de sokkal mûveltebbek is voltak. Sokkal jobban ismerték és mûvelték természetet és vele összhangban éltek. A mai átlagember jószerivel csak emberalkotta tudást ismer. Szerves mûveltség, tapasztalat nem áll mögötte. Azt már régen elfelejtettük.

Rendkívül sokoldalúak voltak. Maguk építették a házukat, a kemencét, a tûzhelyt, a csûrt, a górét, ólakat, kaput, kerítést. Szerszámaikat, eszközeiket maguk készítették. Maguk készítettek rokkát és szövõszéket, amiken fonták a fonalat, szõtték a szöveteket. Festették, varrták, hímezték is ezeket. (Tehát festékeket is tudtak készíteni). A libák pihetollaival töltött finom dunnákat, takarókat csináltak. S még sokáig lehetne sorolni mi mindent. Ez a XIX. század végéig így volt. Ismerték erdõk-mezõk-hegyek-folyók-tavak-lápok virágait, növényeit, bogarait, madarait, halait, apró és nagy állatait. Tudták a gombákat, a gyógynövényeket, a fûszereket, a kerti virágokat. De ismerték még ezek részeit is. Sokfajta növényt termesztettek, gyümölcsfákat, cserjéket, bokrokat. A növénytermesztés mellett mindig sokféle állatot tartottak. Ismerték terményeik feldolgozási és tartósítási módjait. Mindezen dolgokat el is nevezték!

S, mindenki ismerte ezen elnevezéseket! Hiszen együtt, közösségben csináltak mindent. Együtt építették a házat, jártak a fonóba, a malomba, a rétre, a szántóra, erdõre. Továbbá, nem csak az ezerféle tárgyat, eszközt, szerszámot nevezték el, de mindenféle munkálkodásuknak is nevet adtak, sõt a munkafolyamatok közbensõ lépéseinek is. (pl ványolás, tilolás, héhelés, gerebenezés, stb. stb.)

Mind a régi költeményeket, regényeket, mind a régi szótárakat nézve az ember szinte elszédül, elkábul attól a gazdagságtól, bõségtõl, tömörségtõl és kifejezõ erõtõl, amit azokban lát. A legkisebb vadon élõ növényektõl és állatoktól kezdve a különféle mesterségek dolgain át a természeti képzõdményekig és a jelenségekig mindennek kifejezõ, tömör magyar neve volt. Sokuknak nem is egy! A Czuczor-Fogarasi-féle szótár szavainak túlnyomó többségét a természeti, szántóvetõ ember ismerte, pedig a szótár szavainak száma 110.000 fölött van. Bizonyos, hogy átlag õsünk szavak sok tízezreit tudta és használta.

Az élõ szókincs ily bõségét a magyar nyelv szerkezete tette lehetõvé. Nyilvánvaló, hogy elõdeink azért voltak képesek óriási mennyiségû elnevezést fejben tartani, mert még ismerték vagy sokkal jobban ismerték a gyökök és képzõk jelentését, így a szám- és nyelvmûvész szerinti nyelvszerkezet még élõ, mûködõ volt. Továbbá ennek megfelelõen gondolkodásmódjuk magasrendûen társító volt. Csak az állatok, növények és ezek részeinek nevei vagy a halászati elnevezéseik többszörösen felülmúlják egy átlag angol szókincsét.

A fa-szerkezetû magyar nyelvben való keresést legjobban egy könyvtárhoz hasonlítva érthetjük meg. Angol szavak keresése az agyban olyan, mintha egy könyvtárban úgy keresnénk egy könyvet, hogy elindulnánk a könyvtár egyik végén és a polcokon sorra minden könyvet kivennénk és megnéznénk a címét! Az angol inkább fû-szerkezetû. Magyar szavak keresése pedig ahhoz hasonló, hogy kiválasztjuk a megfelelõ fát a katalógusban és a fa elágazásain a megfelelõ ágakra lépve három-négy lépésben elérhetõ a könyv (és az ismeretet az agyban). Nem véletlenül mondjuk: Eszem ágában sem volt.

A szavak tárolása az agyban a mágnesezéshez hasonló. Többször elismételjük a vastárgy számára a mágnessel való húzást, mozgást, s ennek nyomán rögzül benne a mágnesezettség rendje, állapota. Az ismételt használattal (hallással, mondással, olvasással) pedig az agyban a beidegzettség rendje és állapota. Az angolban, ha a további ismétlések elmaradnak, pl. nem mondanak, nem hallanak, nem olvasnak egy szót hosszú idõn keresztül, akkor az ennek megfelelõ agyi beidegzõdés gyengül, halványul és nehezen vagy egyáltalán nem lehet elõhívni a illetõ szót. Egy angol gyakran szorul értelmezõszótárra, hogy megértse saját nyelvének szavait! A magyar nyelv szerkezete miatt – a képzések és az összetételek révén – ugyanazon gyököket, szavakat sokkal többször mondjuk, halljuk és látjuk, lévén szerepelnek más szavakban is. Azaz egy-egy szó több beidegzõdésben szerepel. Így az ismétlés delejezése, beidegzõ hatása máskor is áthalad rajta, ezért igen sokáig beidegzett marad, azaz elõhívhatósága hatványozottan könnyebb, biztosabb. A használat – a mindennapi járatás – ezt az állapotot, s ezzel a felidézhetõséget folyamatosan fenntartja, tartósítja, hosszabbítja.

Tehát a beidegzettség ismétlések révén jön létre. Elõdeink ezt már az õskorban, ókorban tudták. Ld Az ismétlés a tudás szülõanyja. Gyakorlat teszi a mestert. Rájöttek, hogy a tudás, az ügyesség és a készségek ismétlések, gyakorlás révén rögzül az agyban. Ezt bizonyítja az ismétlés és az ismeret azonos gyöke. Ezt igazolja a rájár a keze vmire szóhasználat is, hiszen jár ismétlõdést, ismételt menést, cselekvést, történést jelent, ahogy a jár változata a gyár és az ebbõl eredõ gyárt is ismétlõdõ cselekvést, ismételt folyamatot fejez ki. Aki gyárt, az ismételten, sorozatban ugyanolyan mozdulatokkal, ugyanolyan darabokat készít. Azaz a gyártó az jártó. (ld szijjártó = szíjgyártó) Tehát, akinek vmire rájár a keze, az lényegében ismétlések révén gyakorlott, bejáratott.

A testi mozgások hasonló módon rögzülnek az agyban. Az ismétlés, gyakorlás révén beidegzõdések jönnek létre. Kellõ ismétlés, gyakorlás után olyan erõs beidegzõdési kötések jönnek létre, hogy a cselekvés- és mozdulatsorok elindítás után gépiesen, magától, automatikusan, gondolkodás nélkül végbemennek.

A magyar nyelv magasrendûen struktúrált, asszociatív nyelv, így az agyban magyarul sokszorta több ismeret tárolható, mint bármely más nyelven. A másfajta ismeret tárolása is a nyelv szavainak tárolásával analóg módon történik. Ezek is korábbi, meglévõ ismeretekhez kötõdve, társítva vannak beidegzõdve. A beszéd, írás és olvasás által kiváltott bejáratódás az agy más részeinek hasonló mûködését eredményezi. A magyarul beszélõnek ugyanarra a srófra jár esze. Végeredményben az anyanyelv szerkezete meghatározza az agyban tárolható ismeretek mennyiségét és a gondolkodásmódot.

A magyar nyelv lényegében annyi logikai fából áll ahány gyök van. A magyar nyelv mérhetetlen hosszú, természetes fejlõdés, folyamatos kifinomulás során alakult, az élõvilághoz hasonlóan. Ennek eredményeként rendkívül magas szervezettségû kód. Az információ közlésében, tárolásában, elõhívásában és összevetésében egyaránt. Fa-szerkezete révén más nyelvekhez képest nagyságrendekkel jobb szervezettségû.

Alapvetõ az ismétlések szerepe a lények kialakulásában és fejlõdésében is, sõt az egyedi életében is (az állatok kicsinyei is gyakorolnak, tanulnak) Továbbá minden magzat az anyaméhben megismétli, végigjárja a törzsfejlõdés összes szakaszát. A magzat utódai ugyanúgy és így tovább. Tehát a módszert, az eljárást a természettõl hoztuk magunkkal génjeinkben.

Mivel az ember az élõvilágból nõtt ki, azaz a Természetisten teremtette, ezért a beszéd is az egyszerû (állati jellegû) hangadásokból jött létre. Ezekbõl pedig az egytagú szavak. Lévén hangutánzó és hangulatfestõ szavakban, s a kifejezõ, érzékletes szavakban is a leggazdagabb, ez is azt igazolja, hogy a természet szülötte a magyar nyelv. Az ismeretlen nyelv- és számmûvész nem más, mint maga a Természet, azaz õseink Istene.

 

Teljesen nyilvánvaló, hogy a gyökökbõl képzett szavak akkor kötõdnek legjobban egymáshoz, ha nemcsak sejtjük vagy érezzük (ahogy ma), de ismerjük is a gyökök jelentéseit. Már ebbõl is érzékelhetõ, hogy milyen óriási fontosságú a gyökök ismerete. A XIX. és XX. század nyelvészei nagy hibát követtek el azzal, hogy meg sem kísérelték megfejteni a gyökök és képzõk jelentéseit. S nem tárták fel a szókincs óriási mennyiségû belsõ összefüggéseit. Helyette más nyelvekkel vetegették össze és más nyelvekbõl igyekeztek származtatni.

A mai nyelv szomorú állapotát fõleg az utóbbi száz évben történt romlás és rontás okozta. A legtöbb hiba a gyökerek elvágására, elkorhasztására, a dagályosításra, a töredezésre, a felületességre és az idegen behatásokra vezethetõ vissza. Igen nagy hiba a szavak jelentéseinek beszûkítése is. Már a kérdés eleve hibás, melyet iskoláinkban gyakorta feltesznek: „Mi a jelentése ezen szónak?” Nagy hiba, hogy az értelmezõszótárakból kihagyják az alapvetõ szavakat. Még nagyobb hiba, hogy a nagy tájszótárakból (pl Szinnyei) pedig igen gyakran a szavak jelentését, jelentéseit hagyják ki vagy nem közölnek minden jelentést. Sokszor csak a példamondatokból és - kifejezésekbõl lehet kihámozni azokat. Viszont minden esetben terjedelmes (és teljesen fölösleges) felsorolást közölnek, hogy kik gyüjtötték és mely falvakban.

A gyökök, szavak avulttá nyilvánítása, gyomlálása, vagdosása és létének tagadása sok ágának korhadására és kiszáradására vezetett. Így kevesebb gyümölcs, levél és ép sarj nõtt belõle. Kutatni és tanítani kellett volna a gyökerek jelentéseit. Ez még ma sem késõ. A gyökök, képzõk és más elemek jelentéseit meg kell fejteni és minden szótárban közölni kell.

Ráadásul a magyarban szinte minden összefügg mindennel, ami semmilyen más nyelvre nem igaz. Méghozzá három rendben. Egyrészt, összefügg a fa-szerkezete miatt, azaz az ágak mentén. Másrészt, az ágak horizontálisan összefüggenek, az elemi gyökök és gyökök mássalhangzóin keresztül, harmadrészt a magánhangzóin keresztül. Egy fán belül is, valamint egy adott fa ágai és más fák hasonló ágai között. Ez a láthatatlan kapocs a hangok hasonlóságán alapszik. Magyarán, némely fák hasonlítanak egymáshoz és egy fán belül is több ág hasonlít egymásra. Ez is fokozza a beidegzõdések erõsségét. Egy másik hasonlattal, amikor hallunk egy magyar szót, agyunkban nem egyetlen húr pendül meg, hanem egy egész akkord! Mondatalkotása is rendkívül magasrendû. A szavak sorrendje a mondatokban szinte teljesen tetszõleges. A magyarban sokkal rugalmasabban, tömörebben, árnyaltabban, kifejezõbben, érzékletesebben és pontosabban lehet fogalmazni, mint az angolban. A magyarban rendelkezésre álló eszközök sokasága miatt magyarul fogalmazni, verset írni sokkal könnyebb, mint bármilyen más nyelven. A magyar versekre a szabad szárnyalás, a könnyedség, a rugalmasság, hajlékonyság, a szines, képies kifejezésmód jellemzõ. Nem véletlen, hogy idõmértékes verselés a görögön és latinon kívül csak magyarul lehetséges. Ez már önmagában is azt jelenti, hogy a magyar klasszikus nyelv.

Az információrobbanás már közhelynek számít, mégsem teszünk semmit.. Emiatt az élet minden területén végzetes csõlátás és zûrzavar alakul ki, sõt ma már a teljes szétesés, az atomizáció jelenségei mutatkoznak. Ezek a káosz, az anarchia elõjelei. Ráadásul megoldás helyett inkább a beszûkülést, leépülést választjuk. A sablonos, félreérthetõ, nem egyértelmû és igen pontatlan, pongyola, primitív angolt erõltetjük. (Mosolygtató, amikor filmekben vmely bennszülött nyelvének primitívségét próbálják ilyetén érzékeltetni: Te menni hajó, én maradni sziget. Kis túlzással ez inkább az angol sajátja.) Ráadásul ezzel az angolnak megfelelõ leegyszerûsítõ, asszociációszegény, atomizáló gondolkodásmódot terjesztjük. (Az angol nemcsak szavaiban, de kifejezéseiben is atomizált. Semmihez sem lehet kötni, nem lehet társítani azokat. Így mondják és kész.) Az angolban brain storming kell, hogy beinduljon a képzettársítás. Ezzel egyre inkább elvesztjük átlátó és lényeglátó képességünket, egyre inkább elveszünk a részletekben. Dolgaink elszakadnak egymástól. Ezek önmagukban vagy egy szûk körben még megállnak, de a természettel, az élettel, az emberiséggel, az egésszel ellentmondásban vagy diszharmóniában vannak.

A gondolkodás és a mai mentalitás megváltoztatása, az elveszett ráció megtalálása érdekében a magyar nyelv elemeinek jelentését kell megfejtenünk. Továbbá, minden szótárban elsõ helyen megadnunk és fõleg iskolában oktatnunk. Ha idegenszavakkal tûzdelt mondatokat lefordítunk magyarra, szinte mindig leleplezõdik annak hamissága vagy semmitmondó volta.

A régi görögök szerint a logika maga a nyelv. Ezt éppen az utóbbi száz évben kérdõjelezték meg a csõlátás szellemében: "Valamit félreérthettek a derék görögök". Pedig nem! Az ókori görögök nagyon is jól láttak! Éppenhogy a huszadik században a túlhajtott specializációból eredõ csõlátás miatt tragikusan összekeveredtek és félrecsúsztak a dolgok. Új Bábel felé tartunk.

Azt mondják, az élõvilágban fenn kell tartani a sokféleséget, a sokszinûséget. Hozzáteszem, az emberi világra még sokkal inkább ezt kell tennünk, Azaz meg kell õriznünk az egyes nyelveket és kultúrákat. Különösen az olyan õsi, csodálatos és hatalmas kultúrát, amilyen a magyar.

Néhány megjegyzés:

I. Ujsághír (90-es évek): Menekültek kisgyermekei örömmel, könnyedén tanulták és akcentus nélkül beszélték a magyart, bárhonnan származtak is. Ez is annak a jele, hogy a magyar természetes nyelv.

II. Valahányszor a pápa minden nyelven elmondja üzenetét, a kommentátorok mindig megjegyzik, hogy milyen nehéz volt elmondania magyarul. Nos, ez egy butaság, mivel a magyar kerüli leginkább a nehezen kiejthetõ hangtorlódásokat és a magyar törekszik legjobban a harmonikus folyamatosságra, egyenletes tagoltságra. (ld pl hangugratás, szótagolás)

III. A magyar nyelv gyökerei szinte minden nyelvben (kínai, perzsa, szanszkrit, hellén, latin stb és az összes európai nyelv) megtalálhatók, méghozzá tetemes mennyiségben. Ez az oka annak, hogy a sok nyelvet beszélõk döntõ többsége magyar anyanyelvû, de aki nem, az is tud magyarul. Ezt már a XIX. sz közepén Czuczorék idejében észrevették, csak okát nem tudták. Pontosabban más okot feltételeztek. Nevezetesen, a magyar önhangzók és mássalhangzók magas számát. S ez az oka annak – tetszõleges struktúrált bõvíthetõsége és megjegyezhetõsége mellett –, hogy a magyar lenne a legalkalmasabb világnyelvnek. Az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy õseinktõl vették-e át vagy õseink vették át onnan amerre jártak. Mellesleg sokkal valószínübb, hogy õseinktõl vették át, hiszen gyökökrõl, gyökszavakról van szó és nem késõbb is használt kifejlett kínai, perzsa, szanszkrit, görög, latin, stb szavakról. Minden jel arra mutat, hogy a magyarban rejlõ két nyelv egyike a Kárpát-medencében élõ õstelepes népé, másika pedig a több hullámban érkezõ hun-féle és hun rokon népeké.

IV. A magyart nem kell alkalmassá tenni sem az orvosi, sem más tudományok számára, ugyanis erre alkalmas. Sõt, igazán a magyar alkalmas vagyis a legalkalmasabb. Gondoljuk csak meg, az összes „mûvelt” nyelv csak a görögbõl és latinból tudta szókincsét kellõ mértékben kibõvíteni a tudományok számára. A XIX. században minden elemnek, sõt a vegyületeknek is magyar neve volt. S minden növénynek, állatnak is. De még a testrészeiknek is. Az angolnak pl egyáltalán nincs saját elnevezése az elemekre és a vegyületekre. Ugyanez a helyzet a növények és állatok „tudományos” elnevezéseinél is. Csak a görögbõl és a latinból véve tudták leírni és rendszerezni az élõvilágot. Ismerek egy orvosprofesszort, akinek az a véleménye, hogy magyarul kellene írni az orvosi szakszövegeket. Más kérdés, hogy a XX. sz elejétõl kezdve szándékosan kigyomlálták a tudományos nyelvbõl a magyar elnevezéseket. Azért a magyar a legalkalmasabb, mert csakis és kizárólag a magyarban áll fenn az alábbi két dolog mindegyike:

–Korlátlan mennyiségû szót lehet benne alkotni;

–Szerkezete lehetõvé is teszi nagymennyiségû szó megjegyzését és elõhívását.

Bugát és Toldy nem eléggé és nem igazán tettek jót (pontosabban tetteik minõsítése hamis), a korabeli nyelvészek meg pláne nem. Ugyanis, a magyart nem „alkalmassá tenni” kellett volna, hanem felhasználni, kiváló tulajdonságait felismerni és arra támaszkodni. Ahogy a franciák sem szégyelltek visszanyúlni és meríteni a rendkívül gazdag óprovanszi népnyelvbõl és más saját népnyelvükbõl. Enélkül a francia egy parasztlatin (lingua latina rustica) maradt volna.

A magyarban bárki bármikor képezhet szavakat. Ezt tette a köznép is évszázadok, évezredik alatt. Méghozzá elképesztõ mennyiségben. Tekintsünk a tájszótárakba vagy nézzük meg Arany János szókincsét. Õ szinte teljes egészében a népnyelvet használta. Aki ezt teszi, az nem feltalál, nem kitalál, hanem használja a nyelvet! Azaz a szóképzés, a szóalkotás nem „alkalmassá tevés”. Éppen fordítva! A magyar alkalmas arra, hogy benne új szavakat hozzunk létre, méghozzá olymódon, hogy az szervesen illeszkedik, kötõdik a nyelv szövetébe.

Mellesleg, mindig csak az egyéneket emlegetjük. Hogy milyen nagy volt Kodály, aki összegyüjtötte. Akik megalkották – a közös alkotókról, össznépi alkotókról soha nem esik szó! Arról, hogy milyen nagyok voltak õseink akik ilyen csodálatos zenéket, dalokat, meséket alkottak! S micsoda zseniális nyelvet! S ez se Kazinczy érdeme.

Valamelyik csehmondta,hogy a magyaroknak ördögi nyelvük van. Nos, a nagyságrendet majdnem eltalálta. A Magyar nyelv hosszú aranykorokkal tûzdelt sokezer év alatt természetes úton, módon sarjadt és nõtt, azaz a természetbõl, a Természetistentõl, õseink istenétõl ered.

V. A számítógépek világában az ékezet nem jelent semmilyen akadályt, hiszen nem kézzel tesszük ki az ékezetet. Ha az angol 26 karaktere helyett a magyarban használt 35 karaktert használjuk ez a karakterkódolás és megjelenítés számára nem jelent semmilyen nehézséget, vagy lassulást. A magyar szavak, kifejezések, mondatok tömörsége miatt inkább célszerûséget és gyorsulást jelent. (Nagyon ajánlom figyelmükbe Magyar Adorján: A magyar nyelv c. írását, amely rendkívül meglepõ tények és összefüggések sokaságát villantja fel, mindössze 25 oldalon.) Csak egyet innen: Az Osztrák–Magyar Monarchia követségein a német volt a hivatalos nyelv, de szükség esetén a magyart is használhatták. Rájöttek, hogy a távoli országokban lévõ követségeiknek küldött sürgönyöket jobb magyarul leadni, mivel ennek tömörsége miatt az jelentõs pénzmegtakarítást eredményez.

VI. A TESZ-szótár többször is arról beszél, hogy ezt vagy azt a szót Kazinczy terjesztette el. Nos,

1. A magyar nyelvû elemi iskolát csak 1868-tól tették kötelezõvé. A latinbetûs olvasás- és irástudatlanság szinte általános volt Kazinczy (1759–1831) idejében.

2. Épp azért tudott a nyelv fennmaradni, mert a földmûves nép ezer dolga mellett nem volt ideje – az elõbbi miatt módja sem – megtudni, hogy „õ tulajdonképpen rosszul tudja”. S, hogy az íróasztal mellettiek „tudják jól”. Szerencsére a paraszt úgy adta tovább fiának, ahogy az édesanyjától, édesapjától hallotta.

Egész egyszerûen nem tudta, nem tudhatta Kazinczy elterjeszteni a nyomorgatott, elfoglalt parasztság körében. Ugyanis könyv, ujság (röpülõ lap, futó könyv – „king pao”) csak igen kevés volt Kazinczy idejében. Az elsõ magyar nyelvû újság a Magyar Hirmondó 1780. jan. 1.-én jelent meg. 1800-ig csak néhány ujságot alapítottak, s közülük csak kettõ lépett be a XIX. századba! Azaz, Kazinczy idejében lényegében még nem létezett tömegkömmunikáció. Irásait csak írótársai és a nemesség ez iránt érdeklõdõ része olvasta, olvashatta.

Adalékul Kazinczyhoz a Révai-lexikonból:

Reformjában volt egyoldalúság és túlzás: ... nyelvben és stílusban sok idegenszerûséget honosított meg; nem becsülte meg eléggé a régi magyar hagyományokat; lenézte költészetünk népies elemeit. E túlzások ellen már életében föltámadt a reakció, s késõbbi nagy íróink szerencsés tapintata következtében Kazinczy reformmozgalmának káros hatását mind teljesebben kiküszöbölte* az irodalom;

*Az eredeti szövegben: „kiforrta”

VII. Mátyás király rövid idejét leszámítva hol a latin, hol a német volt a hivatalos nyelv a régi Magyarországon. Az 1840 május 13.-án befejezõdött országgyûlés tette a magyar nyelvet az országgyûlés, a helytartótanács és az udvari kamara hivatalos nyelvévé. Lényegében a magyar Magyarországon csak 1840 óta hivatalos nyelv! Tehát nem mese a magyar nyelv 800 éven át történõ elnyomatása! S az sem mese, hogy túlnyomórészt szájhagyomány útján, apáról fiúra õrizték meg. Ld még az VI. megjegyzést. Nagyszerû tulajdonságai miatt 800 év alatt sem volt képes kiszorítani a latin és a német. Az orosz sem tudta. Az angol meg pláne nem képes erre, bármennyire is erõltetik.

Teljesen fölösleges, hogy a cégeknél mindenki tudjon angolul. Még a külföldi tulajdonban lévõknél sem. A külföldi vezetõkkel a beosztottak közvetlenül nem érintkeznek.

Ráadásul mindenütt (külföldön is) aránytalanul, sõt szerfölött túlméretezett, túllihegett a külkereskedés, a külgazdaság szerepe, amely a társadalmi és természeti katasztrófák miatt sokáig nem tartható.

VIII. Egy jellemzõ példa nyelvi logikai fák hasonlóságára a szak–szek, szak–szeg, stb rokonság

Ebbõl ered a latin seco (szeg, metsz, stb), segmentum (szegmény, szelet, szegés; szegély, szakasz, stb), a szanszkrit szagh (szeg, szel, vág), a szakóca, a szekerce, stb, stb. (A latinba az etruszkok révén, a szanszkritba az eftalita hunok révén kerültek ómagyar gyökök.)

 

Arató István, 2010. július 10.

 

VIGYÁZZUNK JOBBAN FOGAINKRA! - avagy mit okoz a "nyelvlökéses nyelés"?

Eleink büszkén dicsekedtek még 86 éves korukban is, hogy megvan az összes foguk, pedig nem is ismerték a fogkefét...
Ez bizony igaz, de már apró gyermekkorukban rágtak  kenyérhéjat,  sárgarépát,  karalábét, szalonna bőrt és mindenféle gyümölcsöt ami a kertben megtermett. Az élethosszig tartó fogazat egyik alapfeltétele az erőteljes,  alapos rágás. Az sem elhanyagolható, hogy  "azokban az időkben" a táplálék teljes értékű volt, tartalmazott mindenféle alkotórészt - mikro és makroelemeket, fehérjét, szénhidrátot, valamint bőségesen vitaminokat.
Ma az étkezési szokásaink sajnos kényelmessé és türelmetlenné tettek minket, szinte mindent szétfőzünk - nagy tisztelet a kivételeknek.

Bővebben...

 

A nyelvlökéses nyelésről

A nyelv helytelen működésének következtében nem csak a beszéd érthetősége sérül, hanem a fogak egymáshoz való viszonyában is torzulás jelentkezik. Ez kiterjedhet a fogív nagyobb szakaszaira s ennek következtében nem csak esztétikai hanem súlyos működésbeli zavar, (rágási, nyelési és légúti) rendellenességek alakulnak ki és sajnálatos módon nem átmenetileg, hanem krónikusan a későbbiekben is problémákat okozva.

Bővebben...

 

Műtej-nyelv

Mottó:
„Svájcban, a függetlenség és öntudat hazájában, ahol a kantonok nyelvi és kulturális függetlenségét tíz körömmel védik,
TUDOMÁNYOS, SZÍNHÁZI, POLITIKAI  szövegek hangzanak el TÁJNYELVEN - senkinek nem jut eszébe fújolni."

Bővebben...

 


Alapfogalmak
Bejelentkezés
Hírlevél beállítások